Több a pap és a művész, de kevesebb a magyar értelmiségi, mint a román
kérdezett:Bakk-Dávid Tímea 2006. augusztus 31. 18:04, utolsó frissítés: 17:21Alulreprezentáltak a magyarok a legtöbb foglalkoztatási csoportban. Az ok az #b#elvándorlás#/b# és a kisebbségi elit #b#„megkésettsége”#/b# is lehet
A népszámlálási adatokból kiindulva a foglalkoztatottsági fő- és alcsoportok nemzetiség szerinti bontása érdekes, bár talán nem túl meglepő százalékokat eredményezett. Papp Z. Attila és Kiss Tamás szociológust az okokról és a trendekről kérdeztük.
Az 1992-es adatokhoz képest 2002-ben több törvényhozónk, bürokratánk, értelmiségink, de kevesebb szaktechnikusunk, szakmunkásunk, gépkezelőnk volt. A román foglalkoztatottak körében is tapasztalható ilyenfajta átrendeződés?
Papp Z. Attila: – A két népszámlálási adatfelvétel közötti időszakban bekövetkezett néhány nagyon fontos társadalmi jelenség, mint például az erőltetett iparosítás megszüntetése, a demokratikus politikai élet konszolidációja, valamint a felsőoktatás eltömegesedése, amelyek nemzetiségtől függetlenül kihatnak a társadalmi szerkezetre.
Az iparosítás leállítása, az állami vállalatok privatizációja óhatatlanul a szakmunkások számának csökkenését (és a munkanélküliség megugrását, a szürke és feketegazdaság kibontakozását) eredményezték. A politikai élet demokratikus alapokon való “beindulása” természetesen nagyobb szakapparátust feltételez, míg a felsőoktatás expanziója magával hozta az értelmiségiek számának növekedését is.
Kiss Tamás: – Ezek országos, mi több, Kelet-Európára mindenhol jellemző trendek. Az értelmiségiek számának a növekedése a felsőoktatás bővülésével, a szakmunkások, gépkezelők stb. számának csökkenése a szocialista nagyipar leépülésével áll összefüggésben. Ezek a folyamatok '92-ben Romániában még gyakorlatilag nem indultak be, 2002-re pedig gyakorlatilag befejeződtek.
A számsorok alapján isszaigazolódni látszik, hogy alulreprezentáltak vagyunk a különböző képviseleti és adminisztratív tisztségekben, kevesebb köztünk az értelmiségi, ezzel párhuzamosan több a szakképzetlen munkás. Miért?
P. Z. A.: – E felvetésekre lehetne hosszasan, tanulmányszerűen is válaszolni, ezúttal azonban csak tömör állításokat fogalmazhatunk meg. Az alulreprezentáltságnak rengeteg oka van, ezek egy része öröklött, azaz olyan tényezők, amelyeknek gyökerei több évtizedre vezethetők vissza.
Közismert például, hogy az értelmiségi szakmák lezsugorodása a szocialista érában, noha egyaránt érintette az ország összes nemzetiségét, a kisebbségek, így a magyarok esetében is, hatványozottabban jelentkezett. Ez részben az akkori oktatási, felsőoktatási rendszer sajátosságaival magyarázható, részben pedig azzal, hogy az értelmiséginek tekintett munkakörökbe, a különböző adminisztratív tisztségekbe a kisebbségek nehezebben kerülhettek be.
Logikus, ha az értelmiségi lét kapui bezáródnak,
akkor az egyének más foglalkoztatási pályára kerülnek, vagy kénytelenek elmozdulni. Egy magyar anyanyelvű például a 70-es, 80-es években hiába érettségizett le, ha nem tudta folytatni tanulmányait felsőfokon, akkor minden bizonnyal munkásként, gyakran szakképzetlen munkásként folytatta életét (gondoljunk csak arra, hány író, költő, majdani újságíró dolgozott “csak úgy” valamilyen gyárban).
Minderre talán rátevődtek az ország erőltetett urbanizálása, illetve a romániai kollektivizálás sajátosságai, amelyek a teljes vertikumú falusi agrárélet felszámolását is jelentették, azaz a munkaerő városra történő részleges és felemás vándorlását.
A munkásoknak (akár szakképzett, akár nem) a magyarok körében történő felülreprezentálásának azonban még mélyebbre vezethető okai is vannak, hiszen tudjuk azt, hogy az erdélyi magyar lakosság jelentős része már az első világháború után is (nagy)városi környezetben, munkásként élt, míg a román nemzetiségűek városokba való tömeges betelepítése a szocialista iparosításnak köszönhető.
K. T. – Különböző társadalomtörténeti folyamatok eredője, hogy Erdélyben fokozatosan megváltozott a különböző etnikumok a rétegszerkezetben elfoglalt helye. A magyar népesség "történetileg" az átlagnál urbanizáltabb és szakképzettebb volt, mára azonban iskolázottságban, az értelmiségi és vezető foglalkozásúak arányát tekintve és
urbanizáltságban rosszabbul áll a többségi románságnál.
Ennek első számú oka, hogy az elvándorlás nem minden réteget és térséget egyformán érint. Az utóbbi 25-30 évben mintegy 250 000 magyar hagyta el Erdélyt. Közöttük felülreprezentáltak voltak a nagyvárosi lakosok, a magas fokon szakképzettek.
A korábbi elvándorlási hullámok szintén nem egyformán érintették a különböző rétegeket. Az egykori tisztviselőréteg például 1918-1921 között vándorolt el, 1945 után szintén leginkább tisztviselők és értelmiségiek mentek el. Az adminisztratív tisztségekben való alulreprezentáltságnak persze más oka is van, például, hogy a nyolcvanas években a magyarokat ilyen munkakörökben nehezebben alkalmazták, illetve a magyar fiatalok nem is nagyon irányultak ezekre a (szimbolikusan a román hatalommal azonosított) pályákra.
A felsőoktatásban dolgozók közt alulreprezentáltak a magyarok, ám a középfokú és elemi oktatásban dolgozók többen vannak. Ez mivel magyarázható?
K. T.: – Szintén részben az elvándorlással. Másrészt annak is betudható, hogy ahogy az oktatási szinteken megyünk feljebb, egyre kevesebb hányada tanul a gyerekeknek magyarul, ami az őket oktatók számában is tükröződik.
P. Z. A.: – Ha az értelmiségi foglalkozásokhoz társadalmi presztízseket, elismertségeket rendelünk, kijelenthetjük, minél nagyobb a presztízse egy foglalkozásnak, annál kevésbé valószínű, hogy a romániai magyarok olyan arányban vannak jelen, mint a román nemzetiségűek. Így érthető, hogy a felsőoktatásban dolgozó magyarok kisebb arányban vannak jelen.
A kérdésre azonban másképpen is válaszolhatunk: létezik egyfajta és talán ritkán kibeszélt,
a kisebbségi eliteket jellemző megkésettség.
Ez alatt azt értem, hogy miközben a kisebbségi elit tetemes energiákat fordít mondjuk a kisebbségi közoktatásra, addig a többségi felsőoktatás fejlesztése látványosan beindul.
Amikor a kisebbségi elit már energiákat fordít a tényleges felsőoktatási fejlesztésekre, addigra a többségi felsőoktatás már eltömegesedett (és folytathatnánk: amikor a kisebbségi felsőoktatás az eltömegesedés jeleit kezdi mutatni, az eltömegesedett többségi felsőoktatás már a nemzetköziesedés, az egyetemi oktatás avagy felnőttképzés piaci alapokon való működtetése irányába kezd mutatni stb.).
Sarkítva azt szoktam mondani, amire Székelyföldön járhatóvá válnak az autóutak (és hála a kisebbségi elitnek, már vannak erre utaló jelek), addigra a fapados repülőjáratok kezdenek “eltömegesedni”. A jó persze az lenne, ha ezt a kódolt megkésettséget valahogy “be lehetne előzni”, de ez már egy más irányba mutató téma…
Teljesen, vagy szinte teljesen hiányoznak a magyarok a pénzügyi, közigazgatási és jogi szakértői szférából. Miért?
P. Z. A.: – Erre az előbbi, az értelmiségi foglalkozások presztízseivel kapcsolatos válaszom, úgy gondolom, szintén magyarázó erővel bír.
K. T.: – Az elvándorlás mellett több tényező van. Ezen szakmák képviselői egyrészt sokkal sűrűbben fordulnak elő Bukarestben, mint vidéken. Másrészt itt szerintem a korábban meglévő intézményes diszkrimináció is bejön (pl. a jogi felvételinél).
A legmeglepőbb adat talán az, hogy a magyarok közt az arányok szerint jóval több egyházi vezető, pap, író, művész és előadó van, mint a románok körében. Ebből én azt a következtetést vonom le, hogy ez az a pont, ahol mintegy kompenzálásképpen ráerősítenek a magyarok, hiszen gyakorlatilag minden más területen alulmaradnak a versenyben. Vagy nem így kell ezt felfogni?
K. T. – Nem, valóban nem érdemes így felfogni. Legalábbis abban az értelemben nem, hogy a fiatalok (vagy családjaik) státusreprodukciós, vagy mobilitási stratégiáikat elsősorban nem az etnikumok közötti versengés szabályai szerint alakítják. Inkább azt mondanám, hogy ezeken a területeken a magyarok többé-kevésbé kialakították saját intézményrendszerüket, amit nyilván saját soraikból töltenek fel.
P. Z. A.: – A szimbolikus politizálás retorikája szerint a romániai magyar kisebbség létét az egyháznak és az irodalom művelőinek, a szélesebb értelemben vett művészeknek köszönheti. A mindenkori kisebbségi vezetők jelentős része éppen ezekből a foglalkozásokból jön.
Ha a kisebbségi megmaradás valamiféle küldetéssé is alakul át,
akkor nem meglepő, ha éppen ezek a foglalkozások termelődhetnek újra a kisebbségi társadalmon belül.
Szociológiai szempontból itt úgy is feltehetnénk a kérdést, hogy a humán és bölcsészettudományi, avagy a műszaki értelmiséginek erősebb-e a lobbija? Kisebbségi közegben úgy látszik, hogy az előbbinek nagyobb informális és intézményesült társadalmi kihatása van.
Hadd tegyem hozzá, hogy ez más kisebbségek esetében is így van. Magyarországon például a roma kisebbség társadalmi integrációját sokan az ún. “Sz-szakok”-kal, azaz szociológiával, szociális munkával, szociálpedagógiával tudják elképzelni, és nem mérnökökkel, építészekkel stb.
Egy laikus kérdés: miért kerültek be a foglalkoztatottak közé az első munkahelyüket kereső munkanélküliek?
P. Z. A.: – A foglalkozási főcsoportok nemzetközileg használt kategóriák, persze vannak országonként eltérések is. Az első munkahelyüket kereső munkanélküliek száma a munkaerőpiac rugalmasságát, felvevő képességét, áttételesen a képzési, oktatási rendszerek hatékonyságát “méri”, ezeknek indikátora.
Mivel magyarázható az a meghökkentő adat, hogy a magyarok enyhén felülreprezentáltak a "fegyveres szervek" foglalkoztatottjai közt?
P. Z. A.: – A fegyveres erők foglalkoztatottjai kategória az egyetlen, amely nincs részletezve további foglalkozási alcsoportokra. Számomra nem meglepő ez az adat, hiszen a belügyben és hadseregben feltételezem az elmúlt rendszerekben is szükség volt magyarokra, még akkor is, ha ezek vagy nem voltak “láthatóak”, vagy nem vallották nyilvánosan magyarnak magukat.
Azt azonban hadd jegyezzem meg itt, hogy e foglalkozásnál is, illetve a korábban említett foglalkozások esetében is, a felülreprezentáltság nem azt jelenti, hogy a magyarok aránya magasabb a románokhoz képest, hanem azt jelenti, hogy a magyarok, illetve románok esetében (azaz önmagukhoz mérten) a foglalkozási szerkezeten belüli arányok különböznek.
A fegyveres erők foglalkozásain belül is például a magyarok részaránya mintegy 5,5 százalék, az összfoglalkoztatottaké pedig 6,1, tehát
ha így nézzük, alulreprezentáltságról van szó
(persze nem törvényszerű, hogy minden foglalkozáson belül az összlakosság vagy összfoglalkoztatottak arányát kellene produkálniuk a magyaroknak).
Négy év alatt mennyit, milyen irányba változhattak az adatsorokban szereplő arányok? Magyarán, a mai helyzetet mennyiben fedik le, felfedezhető-e valamiféle tendencia? Milyen következtetések vonhatók le a foglalkoztatott réteg szerkezetéről?
P. Z. A.: – Mivel friss adatokat nem ismerek, nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni. Mivel társadalmi folyamatokról van szó, nem gondolom, hogy négy év alatt gyökeres változások álltak volna be.
K. T. – Szerintem az elmúlt négy év legfontosabb fejleménye, hogy felgyorsult a felsőoktatás expanziója, illetve a korábbi ilyen irányú folyamatok "gyümölcsei" beértek. Ez a folyamat a magyar intézmények esetében az utóbbi években még gyorsabb volt, mint országosan. Vagyis azzal párhuzamosan, hogy egy-egy korosztály egyre nagyobb hányada kap felsőfokú képzést, egyre nagyobb végzős évfolyamok kerülnek ki a munkaerőpiacra.
Kérdés, hogy - az egyébként jelentősen bővülő - román munkaerőpiac mennyire tudja felszívni ezeket a fiatalokat. Milyenek az elhelyezkedési esélyeik román társaikkal szemben? Mennyire vannak hátrányban nyelvtudás (román és egyéb) tekintetében? Mennyire vannak birtokában annak a kapcsolati tőkének, ami az elhelyezkedéshez szükséges?
Ezekkel a kérdésekkel szorosan összefügg, hogy hogyan alakul a magyar fiatalok elvándorlása, hisz amennyiben a megfelelő képességek hiányában a román munkaerőpiacon nem tudják saját maguk és környezetük várakozásait beteljesíteni,
az az elvándorlás irányába hathat.
Egy dolog biztos, Magyarország jelentősen megkönnyítve a befogadás jogi procedúráját a népszámlálás óta konstans módon évi 10 000 erdélyi bevándorlót fogad be. Ez nagyon nagy szám, jelentősen meghaladja az 1992-es és 2002-es népszámlálás közötti átlagot, és nagyon gyors (a két népszámlálás közöttinél gyorsabb) demográfiai és szociális "állagromlásra" enged következtetni.