Klímapornó: a média túldramatizálja a témát?
összeállította:B. D. T. 2006. augusztus 08. 13:09, utolsó frissítés: 2006. augusztus 07. 17:52Brit #b#think tank osztja az észt#/b# a klímaváltozással kapcsolatos jelenlegi médiadiskurzus káros voltáról.
A klímaváltozás apokaliptikus vízióit előrevetítő média- és szórakoztatóipar, valamint az ugyanezt a diskurzust alkalmazó kormányzat már elérte a "klímapornó" fokozatot - állapítja meg egy brit kutatás. Az Institute for Public Policy Research (IPPR) jelentése szerint a sokkoló, riasztó képek túlzott használata egyfajta kétségbeesett válasz, amelynek
üzenete reménytelenné teszi az embereket,
másfelől kereskedelmi szempontból is motivált (a jelentés .pdf-ben letölthető az intézmény honlapjáról itt).
A sajtó az "életbevágó kérdés" kapcsán egyszerre tájékoztat és tematizál, és ez meg is éri neki. Pedig a hatástalan szövegáradat helyett új, racionálisabb beszédmódra lenne szükség. A média nyelvi eszköztárát elemző szakemberek szerint ehelyett a klímaváltozás-diskurzusban jelenleg a káosz, a zavar és az ellentmondás uralkodik.
Az IPPR-jelentés azt a módot is kritizálja, ahogyan az egyéni "klímabarát" tetteket a sajtó ábrázolja: "evilági, vidéki, kisszerű" képet adnak ezekről. A klímaváltozás-diskurzus általános stílusa:
nagyítsuk fel a problémát és kicsinyítsük le a megoldási lehetőségeket.
"Tudatában vagyunk annak, hogy a klímaváltozással kapcsolatos cikkek mennyisége szignifikánsan nőtt az utóbbi években, de eddig nem volt arra vonatkozó elemzés, az anyagok milyen mennyiségben jelentek meg, és milyen hatással bírtak" - nyilatkozta Simon Retallack, a jelentést megrendelő IPPR-vezető.
Gill Ereaut és Nat Segnit kommunikációs szakember 600 újságcikket, húsz weboldal-tartalmat, valamint rádióhíreket és reklámokat elemzett. A tematizálók a következő csoportok valamelyikébe tartozhatnak, a téma eladásának módja szerint:
vannak a "vészmadár" stílus alkalmazói, akikre a katasztrófa szó használata és képi megjelenítése jellemző leginkább (ilyenek pl. az Independent, Financial Times, Sunday Times cikkei, illetve a környezetvédő szervezetek sajtóközleményei, továbbá egyes akadémikusok és a brit kormány nyilatkozatai);
"józan ész-pártiak": a tudományos konszenzussal szemben a közember érveit hangoztatják ("Amíg élek, úgysem fog semmi ilyesmi történni"), nem vesznek részt a klímaváltozás-vitában, nem tekintik őket érintő, valódi problémának, ehelyett a "saját, fontosabb dolgaikkal törődnek".
Ennél kevésbé agresszív, jellegzetesen brit hozzáállás a komikus-nihilistáé, aki poénokat, vicceket gyártva járul hozzá ahhoz, hogy a klímaváltozás-téma közízlésnek kényelmes interpretációja előtérbe kerüljön.
A szabadpiac-védelmezők nem érvelnek sem a klímaváltozás valósága vagy az emberi tevékenység káros befolyása mellett, sem ez ellen, hanem a megelőző intézkedések globális gazdaságra való káros befolyásait taglalják.
A retorikai szkepticisták amellett érvelnek, hogy a tudomány rossz, az adatok és elméletek ellentmondanak, a zöld mozgalom irracionalista, és az egész klíma-téma liberális provokáció.
A klímaváltozás-tagadó szakértők a tudományos diskurzusra jellemző adatfelsorolások, érvek mellett irracionalizmussal vádolják ellenfeleiket, a klímaváltozás vallásos témává alakulását hangoztatják, mondván, ez csak egy újabb, a kornak megfelelő apokalipszis-verzió.
A "jó meleg-hívők" a globális felmelegedés előnyeit sorolják, a hirtelen kataklizma-szerű változás helyett kulcsszavaik a fokozatosság, természetesség, adaptálódás.
A technooptimisták azt mondják: a technológia megoldja a problémát.
Dávid-effektus-hívők: akik úgy gondolják, kevés ember is képes "megváltoztatni a világot". Radikális heroizmus jellemzi a retorikájukat, ugyanakkor ez a neohippi, orwelli fogalmakkal dobálózó, közvádló szerepet betöltő csoport visszautasítja a mérsékeltebb szárny "nyakkendős" próbálkozásait.
Kis akciókra buzdítás: főleg reklámokban, lakossági felhívásokban alkalmazzák a civil vagy kormányzati szervezetek. "Tedd meg te is a magadét a globális felmelegedés ellen, ugyanakkor spórolj pénzt"-szerű felhívások, amelyeknek azonban valójában kevés hatása van.
Az uralkodó retorika a "vészmadár". "Amit egyesek publikálnak, célszerű klímaváltozás-pornónak nevezni, mert néhány esetben olyanszerűek, mint egy katasztrófafilm - mondta a BBC-nek Retallack. - A közvélemény elerőtlenedik, mert ez már túl sok nekik."
Az Independent rendszeresen közöl sokkoló képeket és címeket címlapon. Ian Birrell, a lap megbízott szerkesztője szerint a klímaváltozás van annyira komoly probléma, hogy megérdemelje a kiemelt szerepet. Retallack azonban úgy véli, a legtöbb újság marketingszempontok miatt vészmadárkodik, nem ideológiai okokból. "Minden újság kereskedelmi társaság, és ha elborzasztó fotód van a címlapon, valószínűleg
több példányt adsz el, mintha a lehetséges megoldásokról írnál"
- mondja. Birrell tagadja a vádat, mondván, azt tesz a címoldalra, amiről úgy gondolja, fontos, és amiről úgy véli, az olvasók számára is fontos. "Ha az olvasóink azt gondolják, ugyanazért tesszük a klímaváltozást címlapra, amiért a pornólapok is a meztelen nőket, akkor többé nem olvasnának minket" - nyilatkozta a BBC-nek.
Az IPPR-jelentés elismeri ugyan, hogy a média az egyéni, kisebb akciókról is beszámol, mint például a takarékos villanykörték felszerelése - csak épp rosszak az arányok.
Hangos és szenzációhajhász cikkek jelennek meg az olvadó jégről, majd nyúlfarknyi anyagok arról, miként igyekeznek az ipar különböző területein egyszerű, olcsó és könnyű megoldásokat alkalmazni a környezetszenyezés csökkentése érdekében.
Jelentéktelennek mutatjuk e megoldásokat,
trivializáljuk ezeket, mert azt gondoljuk, így lesznek elfogadhatóak a közvélemény számára - állapítja meg Retallack.
A "kis akciók" mellett meg kellene mutatni az embereknek, hogyan kapcsolódhatnak bele a "nagy akciókba": vásároljanak hibrid üzemmódú autókat, szigeteljék jól a házaikat, hogy kevesebb energiát használjanak a fűtésre, vagy szerezzenek be az alternatív energiaforrások kiaknázását lehetővé tevő berendezéseket, napelemeket, szélturbinát.
Roger Pielke Jr., a Coloradói Egyetem Tudomány- és Technológiapolitikai Kutatóközpontjának szakembere a cikkre blogjában reagálva a "tudományos közösségen" belüli, ideológiai jellegű súrlódásokról és a pótcselekvés-megoldások hiábavalóságáról ír.
"Nagyon is egyetértek e nézetekkel, mindössze két dolgot fűznék a jelentéshez. Először is, hiányzik belőle az éghajlattal foglalkozó tudományos közösség szerepéről szóló vita; többen e közösség tagjai közül személyes missziójuknak tekintik, hogy ne csak megyőzzék az embereket a klímaváltozás valódiságáról, de arról is, hogy ha valaki eltér a "konszenzustól",
azt rágalmazni kell, vagy éppen elhallgattatni.
Igen, létezik tudományos konszenzus a klímaváltozásról, amelyet az IPCC jelentése ír le, de ez kevés esélyt nyújt a politikai konszenzusra. Következésképpen azok az erőfeszítések, amelyek a tudományt akarják felhasználni egy politikai döntés kikényszerítéséhez, az én nézőpontomból a "klímapornó" mozgatórugói is.
Másrészt, Retallick a "nagy akciókra" fókuszálást ösztönzi, mint amilyen a hibrid üzemmódú autók vagy a falak szigetelése, a "kis akciók" helyett. (...) Az én térfelemről nézve azonban a hibrid autók és
a fal szigetelése is "kis akció",
ha a légkörben található üvegházgáz-koncentráció stabilizálásának kihívásával hasonlítom össze.
A jelentés nem tárgyalja kellő súllyal a globális energia-infrastruktúra teljes átalakítását. (...) Nem tájékoztat egyértelműen arról, hogy a létező megoldásokat nem szerencsés módon egyedül az éghajlat-aggodalom motiválja (...), ez pedig továbbra is aláhúzza a klímapornó patologikus szerepét."
Forrás: bbc.co.uk, epolitix.com, ippr.org.uk, sciencepolicy.colorado.edu
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!