Az emberiség fenntartható lélekszáma: 100 millió fő?
kérdezett:Bakk-Dávid Tímea 2006. április 21. 12:31, utolsó frissítés: 11:20"A tengerszint-emelkedést #b#nem lehet megállítani#/b#: hátrébb kell húzódni a tengerpartról." Zágoni Miklós éghajlatkutató a katasztrófa-forgatókönyvekről
Ön arra hívta fel többször is a figyelmet, hogy a klímaváltozásnál inkább “nemlineáris eseménymenetre” kell számítani. Mit gondol a legújabb katasztrófa-forgatókönyvről?
– Tény, hogy a múltban súlyos jégkorszakok fordultak elő, abban az időszakban Európa alig-alig volt lakható. Civilizációnk, földműves kultúránk éppen a legutolsó jégkorszak elmúltával, mintegy tízezer éve bontakozhatott csak ki, holott biológiai értelemben emberlétünk már 40 ezer éves (Cro-Magnon, Altamira stb.)
A megelőző harmincezer évben nem csupán a jégkorszaki hideg, hanem ezek a bizonyos hirtelen, 'nemlineáris' ugrások akadályozták meg a letelepedést, a városépítést, a mai értelemben vett földműves kultúra kialakulását. Ez a klímaváltozás valódi veszélye, nem csupán a néhány fokos felmelegedés vagy a csapadékrend valamelyes átalakulása – hogy
megszűnik az elmúlt tízezer év nyugodt, barátságos, egyenletes időjárása,
és ismét visszatérnek ezek a tízezer évvel ezelőtti hirtelen éghajlati változások, amelyek valóban tönkretennék az emberiség természeti (pl. élelelem-termesztési) körülményeit.
Ön szerint tehát valóban bekövetkezhet az arizonai kutatók által felvázolt, a „nyugati világ” legfontosabb kereskedelmi-gazdasági-kulturális központjainak pusztulásával járó vízszintemelkedés? Ha igen, hogyan lehet erre felkészülni?
– Nem vitás: a 21. század során várható egy jelentősebb tengerszint-emelkedés. A 20. században ebből 20 cm már be is következett (részben a sarki jegek olvadása, részben a víznek a globális felmelegedés hatására történő fokozottabb hőtágulása) miatt. Az előttünk álló évtizedekben ennek akár négy-ötszöröse is végbemehet.
Ha Grönland vagy az Antarktisz jege gyorsabban olvad, mint gondoltuk, az még nagyobb emelkedéshez vezet. Például Velence, Hollandia máris erőteljesen készül. A magasabb tengerszint súlyosan fenyegeti Bangladesh-t, az indiai, az indonéz szigetvilágot, például a Maldív-szigeteket, de a nagy tengerparti városokat is, Londont, New York-ot, Sydneyt, Melbourne-t stb.
A tengerszint-emelkedést nem lehet megállítani:
magas gátakat kell építeni, vagy inkább hátrébb kell húzódni a tengerpartról. Ez a vita pl. New Orleans kapcsán máris megkezdődött.
Az ön által felvázolt, a honlapján közölt forgatókönyvek egyike szerint, az üvegházhatás további növekedése esetén már 2020-ban leállhat a Golf-áramlat, ami európai lehűléshez és világméretű felmelegedéshez vezethet.
– Mai ismereteink szerint a Golf-áramlat valóban lassul, de a teljes leállására a következő évtizedekben nem kell számítani. A csökkenő hőszállítás így is befolyásolja Nyugat-Európa éghajlatát, egyúttal több hő marad az Atlanti-óceán trópusi medencéjében, ami esetleg növelheti a hurrikán-tevékenységet.
A tavalyi különlegesen erős hurrikán-szezon esetleg ennek lehet a következménye.
Mi a véleménye arról, hogy Dr. Rajendra Pachauri, a Éghajlat-változási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) elnöke szerint az atmoszféra szén-dioxid-koncentrációja máris elérte a kritikus szintet, és "nincs veszíteni való időnk"?
– Bizony a CO2 mai légköri szintje máris magasabb, mint az elmúlt egymillió évben bármikor, s ide a 20. század ipari kibocsátásai – olajégetés, erdőirtás, gépkocsihasználat – repítette fel. Ha arra gondolunk, hogy az 1997-ben között Kiotói Megállapodás csak 2004-ben lépett hatályba, valóban úgy tűnik, hogy nem várhatunk újabb éveket-évtizedeket a megelőző intézkedésekkel.
Bár, az ön szavaival élve, előrelátás nem lehetséges, mert a történelemben soha nem volt még ehhez hasonló szituáció, a rendelkezésre álló adatok szerint milyen időjárási tendenciákra lehet számítani az elkövetkezendő tíz évben Kelet-Európában?
– Számítógépes modellek és az elmúlt 50 év éghajlati tendenciái alapján úgy tűnik, Közép- és Észak-Európa csapadékosabb, Kelet- és Dél-Európa szárazabb és melegebb lesz.
A többletcsapadékra inkább télen, a nagy szárazságokra és forróságokra nyáron kell számítani. A jelek szerint a csapadék a mainál szélsőségesebb eloszlásban hullik le: ritkábban, de akkor több eshet. Mindez együtt nagyon kedvezőtlenül befolyásolja a későbbi árvizeket. Magyarán arra számítok, hogy
az idei árvíz korántsem olyan ritka és rendkívüli,
mint ahogy beszélnek róla. Sajnos a klímaváltozás nagyon is hozzájárulhat a gyakoribb megismétlődéséhez.
Ön két főtételt állított fel, amellyel “az emberi tevékenység mellékhatásai” csökkenthetők: fogyasztói társadalom helyett alkotói társadalom; valamint teljesebb, közvetlen demokrácia. Ez nem utópia?
– Valóban azt gondolom, hogy az alkotás jobb életforma, mint a fogyasztás, és
egyúttal mindenkinek hasznosabb is: az egyénnek, a társadalomnak, és a környezetnek is. Akkor miért nem így élünk? Ennek elősegítésére lenne szükség a közvetlen demokráciára; mert a mai módon csupán a mai fejlődési pálya gyorsítása lehetséges. Azt hiszem, az emberek, ha tehetnék,
másként élnének, mint ma.
Talán szívesen áldoznának valamennyit a 'fogyasztói jólétükből' (ha van ilyen egyáltalán) a több családi és munkahelyi biztonság, a nagyobb emberi szabadság, a pénztől és hatalomtól való kevesebb függés érdekében. Európa, Amerika utolérése: azt hiszem, ez az igazi utópia - s egyúttal a Föld nagy tragédiája is lenne, ha bekövetkezne. Gondoljon majdnem másfél milliárd kínaira, egymilliárd indiaira, amint amerikai módra él, közlekedik és fogyaszt... Ahogy ökológusok mondják: ehhez két másik Föld sem lenne elég...
“Mi most mindannyian azt gondoljuk, hogy mi itt Budapesten vagyunk és egy konferenciát tartunk. Ez természetesen alapvetõ tévedés. Mi most a világegyetemben vagyunk, egy bolygó felszínén, egy bizonyos biológiai folyamatnak a végeredményeképpen” – egy 2000. december 17-i, a Széphalmi Diéta társadalompolitikai fórumon elhangzott beszédéből idéztem. Mennyire vevők erre a beszédmódra az emberek?
– Nagyon és semennyire. Ez egy olyan igazság, amire a hallgatóságnak mindig releváció rádöbbenni, de nagyon nehéz sokáig rágondolni.
Ön szerint milyen retorikával lehetséges meggyőzni az egyes embereket arról, hogy komolyan vegyék a környezetvédelmi problémákat?
– Én általában a tudományos igazságokkal, a tényekkel próbálok érvelni, s úgy látom, ez hat leginkább az emberekre. Azt hiszem, a politikusok legnagyobb tévedése, hogy mindenféle retorikákkal próbálkoznak a valóságos, hétköznapi gondolkodás helyett. Én ez utóbbi révén a legnehezebb kérdésekben is szót szoktam érteni az emberekkel.
De azért azt nem gondolom, hogy máris a legrosszabbra kellene felkészülni - ámbár az árvízi helyzet most engem is eléggé borúlátóvá tett, hát még azokat, akiket személyesen érint...
A média, a filmipar a maga szenzációorientált híreivel és katasztrófafilmjeivel melyik tendenciát erősíti: az úgymond “környezettudatos”, felelősségvállaló attitűd elterjedését, vagy épp ellenkezőleg?
– Azt hiszem, a jó filmek segítik felhívni az emberek figyelmét a fontos dolgokra, csak a mértékkel kell vigyázni: napi két földrengéses és három tornádós film után az emberek már a valós veszélyek iránt is eltompulnak.
Meg lehetne valósítani az “ökológusok világállamát”? Vagy majd csak akkor, amikor már késő?
– Az a helyzet, hogy egy emberméretű nagyvad, például az őz körülbelül 100 millió példányban élhetne nyugodtan a Földön. Most gondoljon el egy ökológust, aki politikai szinten merné kijelenteni: az emberiség optimális, hosszú távú – úgy értem, újabb tízezer évig –
fenntartható lélekszáma valahol százmillió fő körül van.
A mai 'fejlődési' pálya nemhogy ezer, de száz évig sem fenntartható. Ki fogadná el, ki támogatná ezt a világállamot?!
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!