A férfiak a domborúakra voksolnak
Szalai Júlia 2002. november 25. 17:42, utolsó frissítés: 17:42"Nem nyalom meg a bélyeget, ki tudja, #b#mennyi kalória#/b# van benne" -- mondják azok a kóros fogyásra berendezkedett nõk, akik kultúránkra jellemzõ tévhittel valódi alakjuknál terjedelmesebbnek hiszik magukat.
Az említett idézet egy rögeszmésen fogyókúrázó csinos nõtõl származik, de tökéletesen tükrözi a kultúránkban élõ nõk súlyfelesleghez való hozzáállását is. Az a menõ, aki energikus, sportos és "deszka", és ettõl aztán a természetadta normális termetû nõk mind hájpacninak és teheneknek érzik magukat. A nõk többsége egész egyszerûen a valódi testméreténél terjedelmesebbnek hiszi magát. Ráadásul megvannak gyõzõdve róla, hogy a férfiaknak a náluk sokkal vékonyabb nõk tetszenek, márpedig elõfordulhat, hogy ez nem felel meg a valóságnak.
A férfiak a domború formákra szavaznak
Szociálpszichológus kutatók boncolgatni kezdték az ügyet, ami nem is csoda, hiszen szemetszúró, az egész társadalmat érintõ testkép-torzulásról van szó, amelyhez mérhetõ torzítások inkább egyes elmebetegségek kísérõ tünetei szoktak lenni. 20 és 40 év közötti nõk és férfiak százainak mutattak be saját nemük tagjairól készült rajzokat. Mindkét nemet ábrázoló rajzok a nagyon soványtól a nagyon kövérig terjedõ skálán voltak sorba rendezve.
A személyeknek jelezni kellett, hogy
1. melyik rajz a legvonzóbb szerintük a másik nem szemében
2. melyik rajz hasonlít leginkább az õ pillanatnyi alakjára
3. melyik rajz az, amilyenné a megkérdezett szívesen válna, azazhogy melyik ideális
A kutatók a kiválasztott figurák számadataiból átlagot számoltak. A férfiak szerint a nõk szemében a 4-es rajzhoz közelálló figura (4,1-es átlag) a vonzó. Saját maguk adott pillanatnyi alakját a 4,2-es átlaggal jellemezték. A nõk a 4-es figuránál valamivel testesebb (4,4) férfialakot tartották vonzónak.
A nõk úgy vélekedtek, a 3-as figuránál valamivel testesebb hölgy a vonzó (3,4). Pillanatnyi alakjukat a 6-os ábrával jellemezték, viszont ideálisnak a 3-as tartották. A férfiak viszont az 5-ös figurához hasonlító nõket tartották ideálisnak.
A válaszok tehát feltûnõen különböznek egymástól. A férfiak úgy gondolták, pillanatnyi súlyuk közel van az ideálishoz, és ahhoz, amit a nõk vonzónak találnak. Ezzel szemben a nõk nagyon különbözõ ábrákat választottak pillanatnyi alakjuk és mind az ideális, mind a másik nem által vonzónak gondolt alak számára (az utóbbi kettõ egymáshoz elég közel esett).
Világos, hogy a nõk elégedetlenek voltak saját súlyukkal, teltebbnek látták magukat annál, mint amit a férfiak számára vonzónak véltek. De kiderült, hogy ez eltorzított nézet, mert amikor a férfiakat megkérték, hogy válasszák ki a legvonzóbbnak talált nõi alakot, átlagos választásuk figurája sokkal kerekdedebb volt, mint amit a nõk választottak az ellenkezõ nem számára vonzó alakként. A nõk tehát tévesen hiszik, hogy a férfiaknak a nagyon sovány nõk tetszenek.
A Barbie-baba effektus
De nem csupán arról van szó, hogy a nõk túl kövéreknek tartják magukat a mai ultravékony szépségideálhoz képest. Ez az elképzelés legtöbb esetben helytálló is volna, hiszen csak a legsoványabb lányok felelnek meg a mai fotómodell-ideálnak. A helyzet az, hogy a nõk a tényleges méretüknél képzelik magukat kövérebbnek. Egyforma testsúlyú és magasságú, nagyon hasonló testalkatú nõi párokat kértek meg arra, hogy válasszák ki a sorozatból a saját, illetve a másik nõ testméretének megfelelõ figurát.
A másik nõ alakját majdnem mind reálisan ítélték meg, viszont magukat általában az egy számmal kövérebb figurához találták hasonlónak. Az ötvenes években tökéletes nõi alaknak a Jayne Mansfield termetét tekintették -- az amerikai énekesnõ azonban mai szemmel nézve legjobb indulattal is csak teltkarcsúnak nevezhetõ. Ennek megfelelõen ötven évvel ezelõtt a nõk kevésbé szorongtak súlyfeleslegük miatt (kérdezzük csak meg nagyanyáinkat).
A jelenségért tehát a mai Julia Roberts-féle vékony, hosszú lábú nõideált hibáztathatjuk, amelyet a kislányok már a Barbie-babázás idõszakában szívnak magukba. Ennek köszönhetõen a nõk a férfiakkal ellentétben olyan mértékben elégedetlenek saját súlyukkal, hogy sokan eszeveszett fogyókúrába, kényszeres testedzésbe kezdenek.
Rendszerint éppen a legelszántabban koplaló és edzõ nõk látják leginkább torzan saját testüket. Túlságosan lefogynak, de továbbra is fogyni próbálnak, mert még mindig túl kövérnek látják magukat (anorexia nervosa). Még többen vannak azok, és megint csak túlnyomórészt nõk, akik farkasétvágyuknak nem tudnak megálljt parancsolni, viszont elhízni nem szeretnének, ezért hányás és hashajtók segítségével könnyítnek magukon.
Õk a bulémia nevû pszichológiai alapú táplálkozási zavarban szenvednek. Úgy gondolják, megoldották a dilemmát, ehetnek, amennyit csak akarnak, mégis olyan karcsúak maradnak, amilyennek a kulturális normák elõírják. Azzal azonban nem számolnak, hogy praktikus módszerük súlyos betegségekhez vezethet.
Túladni a nem létezõ fölösleges kilókon
Az anorexia nervosa diagnózis azokra illik, akik a fogyózás miatt legalább 15%-kal könnyebbek, mint a legkisebb normális testsúlyuk. Néhány anorexiás rendes súlyának több mint 50%-át is elvesztheti, de továbbra is fogyni próbál. Az anorexia elõfordulása a fejlett nyugati országokban 1%-os, mifelénk kb. feleannyi. 20-szor nagyobb valószínûséggel jelentkezik nõknél, mint férfiaknál, különösen tinikortól 40 éves korig. A súlyveszteség mellékhatásai: kóros soványság, a fertõzésekre való fogékonyság, és az alultápláltság más tünetei, melyek szélsõséges esetekben akár halálhoz is vezethetnek.
A bulémiát gyors és hatalmas lakmározások ismételten visszatérõ epizódjai jellemzik, amelyeket az étel eltávolításának kísérletei követnek hányás vagy hashajtók segítségével. Egy átlagos zabálás kb. 4800 kalória elfogyasztásával jár, ami megfelel egy kiadós lakodalmi menü energiaértékének. A zabálást követõ megtisztulások miatt azonban a bulémiás testsúlya viszonylag normális, ezért ez a betegség sok esetben rejtve maradhat.
Elõfordulási arányát csak találgatni lehet, becslések szerint azonban a fiatal nõknek nem kevesebb, mint 5-10%-át érinti. A hányás és a hashajtók használatának mellékhatásai: felborul a test káliumegyensúlya, amely kiszáradást, szívritmuszavarokat és vizeletszervi fertõzéseket eredményezhet.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!